- Nyáron tértél vissza Diósgyőrbe, és amikor kezdtél volna helyet követelni a kezdőcsapatban, éppen a mai ellenféllel szemben szenvedtél súlyos sérülést. Azóta visszatértél, sorra játszod a meccseket, már csak rossz emlék a nyár végi baj?
 - Elsőre megijesztett a vérző sérülés, de ha azon búslakodok, hogy megint én vagy miért én, azzal nem jutok előrébb. Úgy álltam hozzá, hogy de jó, hogy az izomszöveteket nem vágta szét a stopli, mert akkor sokkal tovább is tarthatott volna a rehabilitáció. Ehelyett megpróbáltam még erősebben visszatérni. Az egészségügyi személyzet és különösen Frankie (Hajba Ferenc masszőr - a szerk.), dr. Forgács Alfréd és Dobos Attila sokat segített a regeneráció során, bármikor jöttem, szívesen foglalkoztak velem.

 - És nem csak beverekedted magad a kezdőcsapatba, hanem nagy részt vállaltál a sikerekből.
 - A győzelem a csapat érdeme. Akkor nyerünk, ha csapatként vagyunk jók. Persze  örülök, ha játszhatok, de a csapat mostani helyzetében a pálya mellett is az a legfontosabb, hogy győzzünk. Nagyon örülök, hogy a legutóbbi két idegenbeli mérkőzésen győzni tudtunk, az ellenfelek tabellán elfoglalt helyét nézve pedig még inkább. Mindkét találkozón stabil, egységes csapatot alkottunk, ennek lett eredménye a hat pont.

 - Az Újpest és a Mezőkövesd ellen a közvetlen védelmet a sérülések, eltiltások miatt olyanok alkották, akik korábban nem, vagy nem ott szerepeltek. Megnehezítette ez a dolgotok?
 - A fiatal Orosz Donát kivételével rutinos játékosok alkotják a védelmet, akik meg tudják oldani a hasonló feladatokat. Sergi (Serhii Shestakov - a szerk.) tavaly sorozatban a védelem jobb oldalán szerepelt, míg Kristóf és Márkó (Polgár Kristóf és Tamás Márk - a szerk.) többször játszott középen, utóbbi talán jobban is érzi magát ezen a poszton. Első ránézésre valóban felforgatottnak tűnhet a védelem, de hosszú a bajnokság, előre tudtuk, hogy aki tisztességgel edz, annak előbb-utóbb eljön az ideje, amikor a kezdőcsapatban bizonyíthat.

 - Közben viszont a Fehérvár elvitte a három pontot, de a szurkolók megtapsolták a csapatot a mutatott játék miatt. 
 - Azt hiszem, a mezőnyben ott is jól játszottunk, de védekezésben hibáztunk. A találkozó után átbeszéltük a negatív dolgokat, elsősorban azért, hogy ne ismételjük meg a hibákat, de hosszú távon inkább a pozitívumokra kell figyelni.

 - De ne szaladjunk el ilyen gyorsan amellett, hogy két idegenbeli mérkőzésen nem kapott gólt a DVTK. És mindkétszer Vági Andrással a kezdőcsapatban.
 - Amikor nem kap gólt egy csapat, akkor legalább az egyik pont zsebben van, de minden játékos számára könnyebb úgy játszani, ha minimum 0-0 az állás. Innen könnyebb akár az utolsó pillanatban is megnyerni egy mérkőzést, ahogy azt Mezőkövesden tettük. 
 A saját teljesítményemet mindig kritikusan szemlélem, a legtöbb mérkőzés után marad bennem hiányérzet, ezt vagy azt lehetett volna jobban is csinálni, mert mindig a tökéletességre törekszem. Ezen a két mérkőzésen is lehetett volna jobb a teljesítményem, de ha kellett, kisegítettük egymást a társakkal.

 - A mezőkövesdi 90 perc után láthatóan örömmel üdvözölted az egykori társaidat, megmaradt a kapcsolat?
 - Igen, egykori csapattársaknak, jelenlegi barátoknak szoktam őket nevezni, de az egymás elleni bajnoki előtt kifejezetten kerüljük egymással a kapcsolatot. Most is így volt, főleg miután kiderült, hogy egy új poszton játszhatok Mezőkövesden. Bíztam benne, hogy sikerül megőrizni ezt a kis titkot.

 - Korábban soha nem szerepeltél a pálya közepén?
 - Egyszer-kétszer már játszottam vészhelyzetben védekező középpályást, de nem sárga-kékben.

 - Mikor tudtad meg, hogy pótolni kell, és te fogod pótolni a sérült Márkvárt Dávidot? Fel tudtál készülni a feladatra?
 - Csütörtök este hívott Feczkó Tamás, hogy barátkozzak a gondolattal, a másnapi edzésen megnéz belső középpályásként. Pénteken így is történt, utána átbeszéltük a részleteket, és a szokásosnál is jobban próbáltam felkészülni a találkozóra.

 - A közelmúltban vetted át az UEFA A-licences edzői diplomád, tehát elméletben biztosan tudtad, mi egy védekező középpályás szerepe. Segítettek a tanultak?
 - Egészen más a pályán belülről értékelni egy játékhelyzetet mint a kispadról, vagy éppen a lelátóról, mind teljesen eltérő látószög. A meccs hevében különben sincs idő edzői fejjel analizálni a lehetőségeket, még ha a felkészülés során biztosan nem válik a hátrányomra, ha elgondolkodok azon, én hogyan oldanék meg egy feladatot.

 - Pörgessük vissza az időt, múlt szombat délután négy óra, mintegy negyedóra lehet hátra a Mezőkövesd - DVTK mérkőzésből, a találkozó 0-0-ra áll. Eddigre lecsillapodtak a hazai rohamok, és egyre több ellentámadás melegítette a vendégszektorban szurkoló diósgyőrieket. Elégedett lettél volna az egy ponttal?
 - Erre mérkőzés közben nem szabad gondolni, mert ha a feladaton kívül bármi más elvonja a figyelmed, akkor automatikusan jön a hiba, ami egy ilyen szoros mérkőzésen végzetes. A kövesdiek sem hibáztak nagyot a lefújás előtt, de éppen akkorát, hogy megszereztük a győztes gólt. Emiatt én igyekszem minden más gondolatot kizárni a fejemből a 90 perc alatt. De minden mérkőzésen a győzelemre hajtok, amíg van rá esély.

 - Most pedig nézzünk előre! Mit vársz a bajnokság folytatásától?
 - Idén is egy nagyon szoros és nagyon kiélezett bajnokságot látunk, az 5. Újpest és a 11. ZTE között mindössze 7 pont a különbség. Mindenki meg tud verni mindenkit. Az a legfontosabb, hogy minden mérkőzésen fenntartsuk a tökéletes koncentrációt, és akkor nekünk is bárki ellen lehet esélyünk, különösen hazai pályán, ahol a szurkolókkal a hátunk mögött tizenketten vagyunk.

 - Július 16. óta apa vagy, hogyan hatott ez a pályafutásodra? 
 - Az biztos, hogy a kisfiunk születése megváltoztatta az életem, de azt nem mondanám, hogy miatta lettem sokkal felelősségteljesebb, fiatal korom óta tudom, mit szeretnék a focitól, az élettől. Időnként vele is nehezebb - például nem akkor és annyit alszom, mint korábban -, de a vele töltött idő, ahogy látom, miként fejlődik feltöltődést jelent, illetve a feleségem az ezzel kapcsolatos terheket teljesen leveszi a vállamról, hogy nekem csak a focira kelljen koncentrálnom. A család, a játék és az edzői munka kitölti az időmet, de azért igyekszek időt szakítani a barátokra is.

 - Beszéljünk egy kicsit az edzői munkádról is! Vitelki Zoltán nyomdokába léptél, aki már hat éve edzősködött, amikor hosszú pályafutása végén visszavonult. Te mikor kezdted?
 - Pakson először csak besegítető voltam két évig, majd utána két éven keresztül vezetőként vittem a legfiatalabb korosztályt. Diósgyőrben is az U7-es gyerekekkel foglalkozom, azaz már két és fél éve igazán komolyan edzősködök. Azt még mindig nem tudom biztosan kijelenteni, hogy edző leszek, de most úgy érzem, később sem szeretnék elszakadni a labdarúgástól, és szeretnék felkészülni arra a pillanatra, amikor befejezem a profi labdarúgást.

 - Élvezed a munkát?
 - Akinek van gyereke, az tudja, a 6-7 évesekkel nem könnyű bánni, viszont azt is tudja, bőven megéri, hiszen hatalmas pozitív energiákat adnak vissza. Minden edzés végére rendesen elfáradok, egyúttal feltöltődök, mert ugyan focival foglalkozok, de mégis egészen más, mint amikor én edzek. Elmondhatatlan öröm, amikor egy kupán viszontlátom azt a cselt vagy játékelemet, amit előtte hónapokig gyakoroltunk az edzéseken. Az ilyen pillanatokért érdemes csinálni.

 - Tudják ezek a kicsi gyerekek, hogy a DVTK első csapatában játszol? Egyáltalán, Vági András vagy, esetleg Andris bácsi, az edző?
 - Változó, aki akar, az tegez, mások bácsiznak, nem ezen múlik, a kisgyerekek megadják a tiszteletet. Amióta a sérülésem után ismét játszom, a meccsek után rendszeresen odajönnek hozzám, hogy Andris bácsi, láttunk a tévében, Andris bácsi ejnye-bejnye, sárga lapot kaptál, pedig nekünk azt mondtad, nem szabad szabálytalanul szerelni. Edzésen inkább Andris bácsi vagyok, előtte, utána, amikor egymásnak mesélünk, kivel mi történt az óvodában, kinek engedték meg a szülei, hogy fennmaradjanak meccset nézni, akkor pedig Vági András.
 Mindkettő nagyon jó érzés, sok a szívet melengető eset, egy pillanatig sem sajnálom a velük töltött időt.