- Már két éve Diósgyőrben játszol, az nem kevés idő.
- Legutóbb két és fél évet töltöttem az Olimpik Donetsk csapatában, de a diósgyőri két év sokkal többnek tűnik. Az elején minden újdonságnak számított, az ország a nyelv - akkor még angolul sem beszéltem -, a magyar labdarúgás. Ez már a régmúlt, az elmúlt években beilleszkedtem a csapatba, megismertem a klubot, a várost, a bajnokságot. Már jó régen Diósgyőrt érzem otthonomnak, hiszen az itteni edzőpályákon dolgozok nap mint nap, és a csodaszép stadionunkban szereplünk kéthetente. A szurkolók is elfogadtak, és a csapattal együtt mindent megteszünk, hogy megháláljuk a szeretetüket. A szakmai stáb is bízik bennem, és ez a bizalom kölcsönös. 

- Kiválóan szerepel a DVTK tavasszal, idegenben legutóbb 4-0-ra győzött a Honvéd ellen. Nagy volt az öröm?
- Hatalmas győzelem a játékosok, a stáb, a klub és a szurkolók számára is, mert az elmúlt években azt megtanultam, mennyire fontos a DVTK-drukkereknek a budapesti klubok elleni siker. Abból a szempontból is fontos győzelmet arattunk, hogy így megelőztük a Honvédot, eggyel feljebb léptünk a tabellán. És ezt csak fokozza a gólkülönbség, abból is látszik, egyszerűen esélyt sem adtunk ellenfelünknek. 


- Számodra melyik a fontosabb tény, a négy rúgott gól, vagy a 2020-ban már harmadik kapott gól nélkül lehozott találkozó?
- Védőként természetesen szeretem azokat a meccseket, amit nullára hozunk le. De ha hátul játszom, akkor is inkább szélsőként tekintek magamra, akinek ki kell venni a részét a támadásokból.

- Ezt tudva nem is meglepő, hogy a Hungária körúton távolról is célba vetted a kaput, Tujvel csak oldalra tudta tenyerelni a labdát.
- Persze, miért ne vállalnám el, ha lőni lehet? Ha nem is lesz feltétlenül gól belőle, de a kapufáról vagy a kapusról kijöhet úgy a labda, hogy azt a társaknak csak a hálóba kelljen pofozni, vagy éppen az említett helyzetben akár a szöglet után is szerezhettünk volna gólt. 

- Még egy kicsit visszalépve az időben, az őszi Újpest elleni mérkőzésen viszont maradéktalanul megvalósítottál mindent. Adtál gólpasszt Haris Tabakovićnak, illetve a te beadásod után szerezte a kipattanóból Márkvárt Dávid az első gólt.
- Úgy emlékszem, hogy kifejezetten jól játszott az egész csapat ezen a találkozón, és nekem is jól ment. Előttem van a heti felkészülés, mintha háborúba mentünk volna, úgy készültünk. Az Újpest jó formában játszott, ezért inkább a gyors ellentámadásokra építettük a taktikánkat, és azzal nyertünk, hogy a zárt védekezésből jól mentünk át támadásba, és nagyon jól gazdálkodtunk a helyzetekkel. 


- Szemmel láthatóan sokat fejlődtél, szinte mérkőzésről mérkőzésre veszélyesebbek a beadásaid. Jobb játékos lettél, mióta Diósgyőrben játszol?
- Mindenesetre tapasztaltabb, az biztos. Edzések után mindenki a posztjának megfelelő játékelemeket gyakorolja. Van, aki a lövéseket, mások a helyzetek értékesítését, én pedig a beadásokat. Örülök, ha más is úgy látja, hogy megvan az eredménye, de nincs semmi titok, csak sok munka.

- Az Újpest ellen is győzött a DVTK, ami a 11. diadal ebben a bajnokságban. 
- Nagyon jól játszottunk. Az elején az edzői utasításnak megfelelően letámadtuk az ellenfelet, egységesen védekezett a csapat, és több helyzetet is kialakítottunk az első félidőben, amiből rögtön az elsőt értékesítettük is. Ezzel szemben a vendégek ekkor szinte nem is veszélyeztették a kapunkat. A második félidőben, ott is a második gólunkat követően az Újpestnek is támadnia kellett, ezért jobban kinyíltak. Mi viszont több veszélyes kontrát vezettünk, újabb helyzeteket alakítottunk ki. Az utolsó pillanatban derült égből villámcsapásként szépítettek, mert végig jól védekeztünk, de ennek már csak amiatt volt jelentősége, hogy nagy sajnálatomra nem sikerült ismét kapott gól nélkül lehozni a mérkőzést. 

- Minek köszönhető a siker?
-  Nagy szerepet játszott ebben az edzői stáb által megalkotott taktika, amit hibátlanul valósítottunk meg, valamint a rengeteg szurkoló, akik szinte megtöltötték a stadiont. Szerintem a vendégek már akkor egygólos hátrányban voltak, amikor a kezdésnél körbenéztek, nem véletlen, hogy ilyen gyorsan megszereztük a vezetést. Már a bemelegítésre kikocogva tapssal vártak minket, és utána is végig buzdítottak, mintha 12-en lettünk volna a pályán. 

- Már sokadszor kerültél be a forduló válogatottjába.
- Igen, láttam, jó lenne, ha minden meccs után így történne. Az első félidőben kevesebbet léptem fel a támadásokkal, mert tudtam, az Újpest nagyon jól kontrázik, a vezetés birtokában elsősorban a védekezéssel foglalkoztam. Néha persze én is többet kockáztattam a gyors ellentámadások során, így sikerült kiharcolni azt a szabadrúgást, amiből Rui Pedro megduplázta az előnyt. Ugyan a gólokkal, gólpasszokkal ellentétben ez semmilyen statisztikában nem szerepel, de úgy érzem, valamit hozzá tudtam tenni a csapat eredményességéhez.

- A Fehérvár ellen is a győzelem a cél?
- Minden alkalommal úgy lépek pályára, hogy nyerni akarok, nem érdekel, ki az ellenfél. A végeredmény mindig azon múlik, hogy melyik csapat stábja talál ki jobb taktikát, melyik csapat tudja azt megvalósítani, ki akarja jobban a győzelmet, ki küzd az utolsó leheletéig, és végül, de nem utolsó sorban kinek van nagyobb szerencséje. Előttünk áll szinte a teljes hét, és tisztességgel felkészülve utazunk Székesfehérvárra. Ha úgy játszunk, mint a legutóbbi két-három mérkőzésen, akkor bárkit legyőzhetünk, a Fehérvárt is. És nem csak nyerhetünk, hanem győzni is fogunk!