- Amikor véget értek a közös edzések, akkor a kapusok is megkapták a saját, személyre szabott programjukat, ami elsősorban futásból és erősítésből állt - kezdte el Andrusch József. - Ezt egyénileg elvégezték, használták a medicinlabdát, súlymellényt, és volt, aki a városban, más a Bükkben futott. Egy rövid időszak áthidalására elég lehetett volna ez, azonban ahogy múlt az idő, egyre inkább hiányzott a valódi kapusmunka. Hiába futja le valaki akár tízszer a maratont, és emel ezer kilót, a kapuban egészen más izmokat mozgat meg, a dinamikus elrugaszkodások teljesen más mozgásformát jelentenek, másként működik a keringés is. Ismét kiderült, a kapusnak a zenészekhez hasonlóan minden nap gyakorolni kell.
A klubvezetés beleegyezett a kapusedzések megtartásába azzal a feltétellel, hogy továbbra is betartjuk a járvány elején felállított protokollt, illetve senki nem kötelezhető a közös munkára. Jelenleg Branislav Danilović, Antal Botond és Bukrán Erik egymástól kellő távolságot tartva heti háromszor másfél órát edz, mert az összetett feladatuk nem reprodukálható más módon.
Az elején érződött a kihagyás, nem volt ritmusa, dinamikája a mozgásnak, olyan labdák csúsztak ki a kézből, amit máskor tízből tízszer megfognak. Nincs ebben semmi meglepő, a kapusszakma finommozgásokból áll, az átlagos kapust ezredmásodpercek választanak el egy jó kapustól.
Mi sem tudjuk, mikor folytatódik a bajnokság, ezért az a cél, hogy 85 százalékos állapotban várjuk a csapatedzés kezdetét - nem akarom túlpörgetni őket -, hogy akkor 7-10 nap alatt ismét csúcsformába lendüljön mindenki. Arra viszont alkalmas ez az időszak, hogy nagyobb hangsúlyt fektessünk a hiányosságok pótlására, amit év közben háttérbe szorít a hétvégére készülés. Ilyen például a gyengébbik lábbal történő játék, így van olyan, aki háromszor annyi kirúgást végez el most ballal, mint jobbal - mondta el a DVTK kapusedzője.

Branislav Danilović: Hiányzik a kétkapus játék

Ezt követően Branislav Danilovićot kérdeztük.

- Kezdjük a legfontosabbal, hogy vagy?
- Köszönöm, jól vagyok, és jól van a családom is. A fiam egyrészt örül, hogy milyen sok időt töltünk együtt, ugyanakkor sajnálja, hogy az óvoda bezárása miatt nem játszhat a többi kicsivel. Igyekszünk minél több időt otthon tölteni, sokat játszani együtt, de neki is szüksége van a mozgásra, ezért időnként kimegyünk kerékpározni lehetőleg olyan helyre, ahol kevesen járnak.

- Hogyan telnek a napjaid?
- Halljuk mi is a meg nem erősített híreket, mikor és hogyan folytatódhat a bajnokság, de azt hiszem, valójában senki sem tud még biztosat. Nekünk viszont fel kell készülni az újraindulásra, hogy megfelelő erőben legyünk, és megfelelő önbizalommal fogjuk a labdát, amikor arra lehetőséget ad az élet.
Elkezdtük kapustársaimmal a kapusedzéseket Józsival (Andrusch József kapusedző - a szerk.), kedden, szerdán és csütörtökön a pályán gyakorlunk, hétfőn, pénteken és szombaton a konditeremben dolgozok, vasárnap pedig pihenő.
Külön edzünk hárman (rajta kívül Antal Botond és Bukrán Erik - a szerk.), de a koronavírus-járvány előtt is hasonlóan történt az edzések első részében, csak a folytatás más, nekünk is hiányzik a kétkapus játék. Furcsa, hogy üres az öltöző, de mi még a szerencsések közé tartozunk, hogy a pályán edzünk. Természetesen figyelünk az előírásokra, amikor belépünk az edzőközpontba, használjuk a kihelyezett kézfertőtlenítőt, nem fogunk kezet és hasonlók.

- Nyáron igazoltál Diósgyőrbe, és azóta egyetlen percet sem mulasztottál. Egy videóban összegyűjtöttük a legszebb védéseid, amit lájkoltál is az Instagramon.
- Jól megleptetek! Amikor láttam, hogy a DVTK betagelt az Instagramon, egy képre számítottam. Megláttam a videót, és csak annyit mondta: hűha! Büszkeséggel néztem végig, és köszönöm mindenkinek, aki részt vett az elkészítésében!

- Hozott anyagból dolgoztunk. Mi a titka a jó teljesítménynek?
- Keményen dolgozom, és a védhető lövéseket igyekszem megfogni, ha már Isten segítségével lehetőséget kaptam arra, hogy a kapuban álljak.

- Milyen típusú ember vagy? Az összes védésre emlékeztél, vagy azért rácsodálkoztál egy-kettőre, hogy tényleg, ilyen is volt.
- Ennél összetettebb a helyzet, hiszen minden kapu előtti jelenetet igyekszek fejben tartani, hogy a következő alkalommal is a legjobb megoldást válasszam. Ugyanakkor a meccs után néhány nappal már nem szabad a múlttal foglalkozni, hanem a következő feladatra kell készülni.
És hogy a kérdést se kerüljem ki: a Honvéd elleni első védéstől a Fehérvár elleni utolsó mentésig az összes jelenet megvolt a fejemben, és örömmel idéztem fel.

- Akkor könnyű lesz válaszolni az egyébként nehéz kérdésre: melyik volt az eddigi legnagyobb védésed az idei bajnokságban?
- Hú, dehogy egyszerű!

- Akkor legyen a kedvenc védésed!
- Ebben az esetben az utolsó meccsről választok valamit. Egy nagyon fontos mérkőzést játszottunk egy bajnokesélyes csapat ellen idegenben, ráadásul egykori csapatom ellen. A védés pedig legyen a második félidőből az a jelenet, amikor Petriakot akadályoztam meg a gólszerzésben (Houri keresztlabdáját Bamgboye visszafejelte jobbról, majd a  hosszú oldalon Petriak közelről kapura lőtt, Branislav Danilović pedig szögletre mentett - a szerk.).